Az alacsony szénhdráttaratlom alapjai

    Egy diéta ugyebár diéta? Általában egy diéta nem az alacsony szénhidráttartalmat javaslókhoz igazodik, akik megmondják, hogy mi a legjobb útja a fogyásnak, és hogy távol kell tartani magunkat bizonyos élelmiszerektől. Az alacsony szénhidráttartalommal járó forradalmi változás logikus koncepciójának megragadásához meg kell értenünk, hogy a szénhidrát, a zsír és a fehérje milyen szerepet játszik szervezetünkben, és szervezetünk miként merít belőlük energiát.

Az alapötlet

    Dr. Atkins új diétaforradalma, csak az alacsony szénhidráttartalmú diétás programok néhány példáját jelenti. Bár ezek eltérhetnek megközelítési módjukban és stílusukban, az összes alacsony szénhidráttartalmú diétának van egy közös alapelve: a túl sok széhidrát súlygyarapodást okoz, és megakadályozza a fogyást. Az alacsony szénhidráttartalmú diéták lecsökkentik az elfogyasztott szénhidrátmennyiséget, és így nem kell a fogyókúráál rendszerint meghatározott kalória vagy zsiradék csökkentésére koncentrálni.

Szénhidrátok: a bűnösök?

    Az alacsony szénhidráttartalom hívei miért mutatnak a szénhidrátra a zsír (vagy fehérje) helyett, mint a hízást elősegítő vagy a fogyást akadályozó anyagra? Ez azzal a móddal áll kapcsolatban, ahogy a szervezet a vércukrot zsiradékként raktározza.

    Szénhidrát található a kenyérben, a gabonákban, a rizsben és más magvakban, a gyümölcsökben és a zöldségekben, a tejtermékekben, valamint egyéb, cukorral feldolgozott élelmiszerekben. Az emésztés során glükózzá (azaz olyan szénhidrátfajtává, amelyet a sejtek az energiatermeléshez használnak fel) bomlik le, és bekerül a véráramba. A glükóz a legtöbb szövet leginkább kedvelt energiaforrása - az agyat is beleértve -, amely állandó energiát igényel a csúcsfunkcióhoz.

    Szervezetünk szorosan ellenőrzi a vér cukorszintjét. Szénhidrát fogyasztását követően  vércukor magasabb a normálisnál. A fölösleg eltávolításához a hasnyálmirigy inzulint - egy hormont - bocsát a véráramba. Az inzulin megkönnyíti a glükóz átvitelét a vérből a sejtekbe. A három makrotápanyag közül (szénhidrát, fehérje és zsír) a szénhidrát okozza a legnagyobb és leggyorsabb emelkedést a vércukorszintben a nagyfokú inzulinkibocsátás következtében. Ez - miként látni fogjuk - az alacsony szénhidráttartalmú diéta hívei számára az egyik fő tényezőt jelenti.

Cukorbetegség

    A szénhidrát egy része, amely nem azonnali energiaigényt elégít ki, a májban és az izmokban későbbi felhasználásra tárolt glikogénként tárolódik. A máj 70-90 gramm gliogét képes tárolni. Amikor étkezések között a vércukorszint leesik, a tartalék kerül felhasználásra, ami a vércukorszintet a normálértékek között tartja. A máj tartalkolta készletet könnyen ki lehet üríteni, ha alacsony szénhidráttartalmú diétát tartunk, mivel a máj glikogénkészlete átlagon aluli, amikor a diétánk folyamatosan kevés szénhidrátot tartalmaz. A test izomszövete több mint háromszor nagyobb - körülbelül 300 gramm - glikogénmennyiséget halmoz fel, de az izmok glikogéntartalékát csak az izmok energiaellátására lehet felhasználni; ez nem fordítható a test többi részének energiaellátására. 

Az izmok energiaellátása

jól látszik hogy glikogénből nyeri az energiát s nem zsírból!

    Mi történik akkor, amikor a máj és az izmok teljesen telítődnek glikogénnel? (vagyis túlesszük magunkat) A felesleges szénhidrát zsírrá alakul, és a sejtekben raktározódik el. Ezt a folyamatot az inzulin elősegíti. Az alacsony szénhidráttartalom hívei szerint ezért az alacsony szénhidráttartalom elősegíti a fogyást. Amennyiben nem látjuk el a szervezetünekt sok szénhidráttal, a szervezet nem termel sok inzulint, így a szénhidrát nem halmozódik fel zsírként. Minél kevesebb zsírt tartalmaznak sejtjeink, annál soványabbak leszünk. Ez az alaptétel.