Sav-bázis háztartás; magas vérnyomás; cukorbetegség; elhízás ismérvei

2013.09.05 13:13

 

                           Sav- bázis háztartás

 

 

A szervezet optimális működéséhez elengedhetetlen, hogy a savak és bázisok (lúgok) meghatározott egyensúlyban legyenek. Ez az egyensúly azonban gyakran felborul. A zaklatott, mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás mind-mind hozzájárul szervezetünk elsavasodásához. A szervezet túlsavasodása közrejátszik számtalan civilizációs betegség kialakulásában. Ilyen pl. a krónikus fáradtság, az allergiás és a reumás megbetegedések.

 

 

A savak és a bázisok ellenfelekként vannak jelen szervezetünkben, és kedvező esetben ezek az ellenfelek kiegyenlítik egymást. Egy oldat lúgosságát vagy savasságát pH- értékkel szokás megadni. Ennek skálája az 1-es pH értéktől (ami rendkívül erős savat jelöl, pl. a kénsavat) a 14 pH értékig tart (ez a legerősebb lúg, a nátronlúg). A víz maga 7 pH értékével semleges. Szervezetünk szövetnedveinek ideális értéke 7,38- 7,44 pH között van, azaz enyhén bázikus. Vizeletünk pH- értéke 5- 8 között ingadozhat – ez a szabályozás és ellenszabályozás kifejeződése. Ha a szövetekben vagy a vérben túl sok a sav (húgysav, zsírsav vagy aminosav), a szövetek fehérjevegyületei készek ennek a kivédésére vagy semlegesítésére, és fordítva, a túl sok lúgot savak segítségével egyenlítik ki. A szervezetnek ezt a fontos kiegyensúlyozó szerepét nevezzük sav- bázis háztartásnak.

 

Minek köszönhető az elsavasodás?

A helytelen táplálkozásnak és a zaklatott életmódnak a hatására szervezetünk hajlamossá válik arra, hogy túlságosan sok savat termeljen. Általánosságban abból indulhatunk ki, hogy többségünk „túlsavasodott”, azaz bázistartalékunk túlterhelt. A savtúltermelés hatással van a fehérjemolekulák állapotára, a sejtfal szerkezetére, a sejtmembrán áteresztőképességére és az alaprendszer szűrőképességére. Bár több szervünk is részt vesz ebben a kiegyenlítő folyamatban: a tüdő a széndioxid kilélegzésével, a vese a savaknak a vizelettel történő kiválasztásával, a bőr a savak izzadsággal történő kiválasztásával, a tartós károsodás kedvezőtlenül hat a kötőszövetekre. Ennek megnyilvánulási formája lehet a megnövekedett hugysavérték következtében előálló ízületi gyulladás, de felléphetnek allergiás bőrreakciók, (pl. ekcéma vagy sömör), izomfeszülés és izomfájdalmak, a haj és köröm pedig törékennyé válhatnak.

 

Állítsuk meg az elsavasodást!

A sav- bázis egyensúly igen nagymértékben függ táplálkozási módunktól. Ugyanakkor nem egyszerű ízérzékelésünk első benyomásának hatása alatt eldönteni egy élelmiszerről, hogy az savas vagy bázikus hatású- e. Nemigen gondolnánk, hogy a citrom bázikus hatású. Az ugyanis, hogy egy élelmiszer savas vagy bázikus hatású- e nagymértékben a benne található ásványi anyagoktól függ. Szervezetünkben törekedni kell a megfelelő egyensúly fenntartására!

 

Bázikus élelmiszerek:

-          Sárgabarack, banán, szeder, füge, grépfrút, sárgadinnye, nektarin, narancs őszibarack, szilva, citrom érett formái illetve ezek leve

-          Padlizsán, karfiol, brokkoli, cikória, fejes saláta, édeskömény, uborka, burgonya, karalábé, tök, póréhagyma, sárgarépa, retek, cékla, vörös káposzta, savanyú káposzta, zeller, spenót, paradicsom, fehér bab, fejes káposzta (fehér)

-          Sampinyongomba, rókagomba, shiitake gomba, vargányagomba

-          Napraforgómag, tökmag

-          Fokhagyma, kömény, őrölt paprika, bors

-          Bazsalikom, kapor, majoránna, oregano, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű

-          Hidegen sajtolt olajok, ecet

-          Teljes őrlésű lisztből készült kenyér, hántolatlan rizs

-          Kagyló, lepényhal

 

Savas élelmiszerek:

-          Éretlen gyümölcsök

-          Földimogyoró, dió

-          Fényezett, hántolt rizs, fehér lisztből  készült termékek, kétszersült

-          Finomított, átalakított zsírok (pl. margarin) és olajok

-          Cukor, cukros italok és édességek

-          Égetett szesz, kávé, búzasör, fekete tea, pezsgő

-          Spárga

-          Mustár

-          Kemény sajtok, ömlesztett sajtok

-          Tojás (elsősorban fehérje)

-          Kacsahús, húsleves, belsőségek, vörös húsok (marha, sertés, bárány), vadhúsok (vadnyúl, szarvas, őz, vaddisznó), felvágottfélék

-          Tenger gyümölcsei, tengeri halak

-          Szénsavas italok, vörös- és fehérbor

 

Semleges élelmiszerek:

-          Ananász, alma, körte, eper, málna, ribizli, áfonya, cseresznye, meggy, vörös áfonya

-          Zöldbab, kelbimbó

-          Zöldborsó, sárgaborsó, lencse, szójakészítmények (tofu)

-          Hidegen pergetett méz

-          Zabpehely, köles, teljes őrlésű lisztből készült termékek

-          Mogyoró, lenmag, mandula

-          Tej, vaj, író, lágy sajtok, joghurt, túró

-          Csirke- és pulykahús

-          Homár, édesvízi halak

 

 

 

Táplálkozás magas vérnyomás esetén

 

 

Azt gondolhatjuk, hogy az emberek többsége tisztában van az egészséges táplálkozás jelentőségével. Jóléti társadalmunk egészségi állapota azonban egészen más képet mutat: számtalan civilizációs betegség- a magas vérnyomás, cukorbetegség, túlsúly- szorosan összefügg a helytelen étkezési szokásokkal. Helyes táplálkozással azonban mindenki tehet valamit életminőségének javítása érdekében, például magas vérnyomás esetén is.

 

 

A nap folyamán az ember vérnyomása többször is változik, ez teljességgel normális. A testi nyugalom idején csökken, megerőltetés, feszültség esetén nő. A vérnyomás pillanatnyi állapotáról vérnyomásmérő segítségével győződhetünk meg, amely ezt két értékben fejezi ki: a szisztólés és a dia

sztólés értékkel. Az első, a magasabb, a szívizom összehúzódásának pillanatában mért vérnyomásérték, a második, az alacsonyabb, a szívizom 

elernyedésekor mért állapot. Ideálisnak a 120/80 vérnyomásérték tekinthető.

 

 

 

 

                    

 

 

A szív és a vérkeringés veszélyeztetése

Rövid, átmeneti időtartamra tolerálható a 135/85 vérnyomásérték, ha azonban a vérnyomás tartósan meghaladja ezeket az értékeket, akkor már hipertóniáról, magas vérnyomásról beszélhetünk. Ilyen esetben a szív fokozott megterhelésnek van kitéve, s növekszik a szív- és ér

rendszeri megbetegedések kockázata. Az életkor előrehaladtával a vérnyomás általában emelkedik, minthogy az erek veszítenek rugalmasságukból, s nem képesek a korábbi módon alkalmazkodni a napi vérnyomás-ingadozáshoz. Ennek következtében általában a felső érték emelkedik. A magas vérnyomás általában nem szervi megbetegedés következménye, és kialakulása nem egyetlen okra, 

hanem több tényező együttes hatására vezethető vissza. Ilyen elsősorban a túlsúly, a zsíros táplálkozás, a magas só- vagy szeszesital-fogyasztás. További rizikófaktort jelenthet az örökletes hajlam, a tartós stressz, a mozgásszegény életmód, valamint a dohányzás. A magas vérnyomásban szenvedők folyamatos veszélyhelyzetben élnek. Ha vérnyomásuk nincs helyesen beállítva, évről évre nő a szívinfarktus vagy a szélütés kockázata. A magas vérnyomás kedvezőtlenül befolyásolhatja a vese- és a szemműködést is. Épp ezért a vérnyomást rendszeresen ellenőrizni és szükség esetén megfelelően kezelni kell. Mindenképp törekedve a nyugodt mérési körülményekre, mert az orvosnál általában magasabb értékeket mérnek az alap stressz miatt.

 

 

 

 

Így csökkenthető a szív megterhelése

Sokan lehetnek képesek arra, hogy tegyenek valamit a vérnyomásuk normális értékre történő csökkentése érdekében. Számos esetben elegendő, ha elhagyjuk valamelyik káros szokásunkat és megváltoztatjuk étrendünket. A magas vérnyomás nemcsak gyógyszerezéssel csökkenthető, hanem életmódváltással is. A magas vérnyomás kialakulása nagyon sokszor a magas sófogyasztás következménye, jelentős javulás érhető el ennek csökkentésével. A só nátriumtartalma ugyanis megköti a vizet, aminek következtében megnő a vér mennyisége és nyomása is. Előnyben kell részesíteni a káliumban gazdag élelmiszerek fogyasztását, ugyanis a kálium vízhajtó hatása elősegíti a vérnyomás csökkentését. A ballaszatanyagokat jelentős mennyiségben tartalmazó zöldségfélék, gyümölcsök, valamint teljes őrlésű lisztből készült élelmiszerek fogyasztása a koleszterinszint csökkenése folytán ugyancsak hozzájárul a vérnyomás normalizálásához.

 

 

 

                                   Táplálkozás cukorbetegség esetén

 

A diabetes mellitus, azaz cukorbetegség igen gyakori, világszerte elterjedt anyagcserebetegség. A megbetegedések száma évről évre rohamosan emelkedik. Elnevezése arra utal, hogy a betegségben szenvedők vizelete cukrot tartalmaz. Szervezetükben vagy egyáltalán nem termelődik a vércukorszintet szabályozó hormon, az inzulin, vagy nem kielégítő mértékű az inzulintermelés, ennek következtében a vércukorszint ingadozik.

 

A cukorbetegségnek alapvetően két fajtáját különböztetjük meg:

-          Az 1-es típusú diabétesz általában gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban alakul ki. A betegség kialakulásának oka mindmáig ismeretlen. Feltételezések szerint autoimmun folyamatról van szó, amelynek során a szervezet védekezősejtjei téves információ alapján saját szöveteiket veszik célba. Az 1-es típusú diabétesz esetében a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei működésében teljes zavar áll be. Minthogy a hasnyálmirigy képtelenné válik arra, hogy megfelelő mennyiségű inzulint termeljen, azt kívülről kell bevinni a szervezetbe.

-          A cukorbetegek mintegy 95%-át a 2-es típusú diabéteszben szenvedők csoportja alkotja. Húsz évvel ezelőtt a cukorbetegségnek ez a típusa túlnyomóan a 60 éven felüliek esetében fordult elő, napjainkban egyre nagyobb mértékű az előfordulása a fiatalabb korosztály – elsősorban a túlsúlyos gyermekek és fiatal felnőttek – körében.

 

A cukorbetegség okai

A 2-es típusú cukorbetegség abban különbözik az 1-es típusútól, hogy a hasnyálmirigy még képes inzulin előállítására, a szervezet azonban erre nem a megfelelő módon válaszol. Ezt a képességét annak következtében veszítette el, hogy folyamatosan túl sok táplálékhoz jutott. A folyamatosan fennálló egyre növekvő vércukor egyre fokozódó inzulintermelést tesz szükségessé, ami végül inzulinrezisztenciát vált ki. A cukorbetegség világszerte tapasztalható robbanásszerű terjedésének alapvető oka a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód. Örvendetes hír mindazonáltal, hogy kezdeti stádiumban a 2-es típusú diabétesz helyes étrenddel és rendszeres mozgással kezelhető. Amikor ez már nem megoldható, akkor elkerülhetetlen a gyógyszeres vagy az inzulinos kezelés.

 

A megfelelő szénhidrátok

Annak ellenére, hogy az 1-es és 2-es típusú diabétesz a keletkezését és a kezelését illetően alapvetően különbözik egymástól, mindkét formára azonos táplálkozási tanácsok vonatkoznak. A cukorbetegeknek teljes értékű, szénhidrátban gazdag, zsírszegény, nem túlságosan fehérjedús táplálékra van szükségük. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek mindig szem előtt kell tartaniuk a felvett szénhidrátmennyiséget, illetve az úgynevezett kenyéregységet, hogy a megfelelő mennyiségű inzulinbevitelt tudják hozzá alkalmazni. Így kerülheti el a cukorbeteg, hogy a vérébe túl sok, illetve túl kevés cukor kerüljön. A 2-es típusú cukorbetegeknek is rendszeresen ellenőrizniük kell vércukorszintjüket. minthogy a cukorbetegség e típusának oka sok esetben a túlsúly, a cukorbetegeknek nemcsak táplálékuk szénhidrátértékével kell tisztában lenniük, de figyelembe kell venniük az élelmiszerek kalóriaértékét is. A cukorbetegek a többieknél fokozottabban hajlamosak az érelmeszesedésre, ez még egy ok, amiért az ereket oltalmazó, zsírszegény étkezésük indokolt.

 

 

 

 

                                            Táplálkozás túlsúly esetén

 

A túlsúly napjainkra igazi népbetegséggé vált, az emberiség jó része nemcsak magasabb lett, de súlyosabb is. A fejlett ipari országokban minden második felnőtt túlsúlyos, minden negyedik elhízott, s mára már a gyerekek 10-20%-a is bizonyos túlsúllyal küzd. A túlsúly számos betegség kockázati tényezője, s a „leggyakoribb elkerülhető halálok” kategóriájában rövidesen átveszi a dohányzás szerepét.

 

A túlsúly a jóléti társadalom tipikus kísérőjelensége. A „túlsúly” kifejezés a normális értéket meghaladó testsúly megnevezése (természetesen vannak kivételek bizonyos sportágakban pl.). A túlsúly kialakulásának többféle oka is lehet. A legjelentősebb minden kétséget kizáróan a rendszeres túlzott kalóriabevitel, de nem hagyhatók figyelmen kívül az örökletes tulajdonságok sem. Közrejátszik a mozgásszegény életmód, a stressz, de a bánat, az unalom is hozzájárulhat a túlsúly, az elhízás kialakulásához. Azonban függetlenül attól, hogy az adott esetben mi az oka a túlsúly kialakulásának, nem csupán esztétikai kérdésről van szó, hanem komoly egészségügyi problémáról. A túlsúly és annak extrém formája, az elhízás számos betegség kiváltó oka, és a normál testsúlyúakéhoz képest jelentős mértékben rontja az életkilátásokat.

A káros egészségügyi következmények gyakorlatilag csaknem valamennyi szervre kockázatot jelentenek, hiszen a szervezetnek minden egyes kilogramm plusz terhet jelent, s megfelelő táplálékkal kell ellátnia. ez megterhelés az egész szervezet számára. Ezért a túlsúlyosak többnyire magas vérnyomásban, zsíranyagcsere- betegségekben és úgy nevezett időskori, 2-es típusú cukorbetegségben szenvednek. Ezek a tényezők elősegítik az érelmeszesedés kialakulását, ami viszont növeli a szélütés, a szívinfarktus és más komoly szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A túlsúly ízületi megbetegedésekhez, a máj elzsírosodásához, epekő kialakulásához, köszvényhez (anyagcsere-betegség) is vezethet.

 

 

Az egészséges alak titka

A kilók könnyen ránk ragadnak, erőfeszítés nélkül lefogyni azonban csak a reklámokban lehet. Ha valaki nem „pillanatok alatt”, hanem folyamatosan és tartósan akar megszabadulni a túlsúlytól, akkor kitartó erőfeszítésre van szüksége. 

Az egészséges fogyás egyszerű titka, hogy kevesebbet és egészségesebben kell étkezni, és többet kell mozogni. Ez egyáltalában nem azt jelenti, hogy drasztikus fogyókúrába kell kezdeni, vagy hogy egyik napról a másikra kiemelkedő sportteljesítményt kell elérni. A szervezet számára a lassú, folyamatos átállás sokkal egészségesebb. Elsősorban arról van szó, hogy fokozatosan, de tartósan változtassunk helytelen étkezési szokásainkon, s kiegyensúlyozott, változatos étrenddel csökkentsük testsúlyunkat. Ennek leglényegesebb pontja: fogyasszunk minél több friss élelmiszert, mérjük elkészített ételeinket főzés előtt konyhamérlegen, csalásainak redukáljuk heti 2-re maximum, lássuk a célt magunk előtt: mi fontosabb, hogy elérjük, vagy hogy egy pillanatra kielégítsük kulináris élvezeteinket?

Ha valaki tartósan fogyni szeretne, átlagosan heti fél kiló, esetleg az első szakaszban heti 1 kiló súlycsökkenés engedhető meg. Természetesen az Egyéni jellemzők, mindig adnak eltérő adatokat.